POSZTNAGYBÁNYA

A nagybányai természetelvűség hosszú időre irányt mutatott a konzervatív akadémizmust elvető festőgenerációk számára. Magán a Képzőművészeti Főiskolán belül is elkezdődött – ha lassan is – egyfajta átalakulás azzal, hogy a tanári karban fokozatosan helyet kaptak nagybányai kötődésű, modern szellemű mesterek is.

A művészeti élet igen fontos szervező fóruma lett az 1920-ban alakult Szinyei Társaság, amely a nagybányai mozgalomból kinőtt természetelvű művészeket fogta össze, és stiláris szempontból teret engedett a „továbblépők” számára is. A Társaság ösztöndíjakkal támogatta a fiatal tehetségek kibontakozását. A vezető szerepet az a művészeti társulás játszotta, amelyet találkozóhelyéről, a Gresham-kávéházról Gresham-körnek neveztek el. Tagjai (Bernáth Aurél, Szőnyi István és társaik) a nagybányai iskola szellemét és esztétikai elveit a két világháború közötti periódusban megőrző, kimagasló tehetségek voltak, akik nagy hatást gyakoroltak a magyar művészetre.

A Szinyei Társaság megalakulásával egy időben vetődött fel Miskolcon a művésztelep alapításának gondolata. A város a Képzőművészeti Főiskolát hívta segítségül a terv megvalósításához. A művésztelep a Főiskola nyári telepeként működött előbb a nagybányai második nemzedékhez tartozó Benkhard Ágost, majd Burghardt Rezső irányításával. A leginkább Hollósyhoz kötődő Benkhard révén – aki pedagógiájában Réti módszereit követte – a miskolci művésztelep egyik utolsó hadállása lett a hajdani Nagybánya-eszménynek.

A miskolci múzeum kiemelt gyűjtőhelye a város egykori művésztelepéhez kötődő festészeti produktumoknak.

Falusi udvar Avasi templom A falu vasárnapja Dudujka (Késő délután) Önarckép Cigány Vénusz Gombás csendélet Dr. Petró Sándor portréja Kapaverő Imádkozó öregember (Pihenő öregember) Piaci árus Ferenczy udvar Miskolc város 1840-ben Miskolci városrészlet az Avasról Kisfiú Delelő Domboldal