IZSÓ MIKLÓS
(Disznóshorvát, ma Izsófalva, 1831 – Budapest, 1875)


A 19. századi magyar szobrászat legjelentősebb alakja. A sárospataki református kollégiumban tanult, és még gyermekfejjel részt vett a szabadságharcban. A bukást követően bujdosott, majd Rimaszombatban dolgozott kőfaragósegédként. Itt ismerkedett meg Ferenczy Istvánnal, akinek segítségével Pestre, majd újabb pártfogók ajánlásával Bécsbe került, ahol már mint szobrászsegéd tevékenykedett. Münchenben már önállóan mintázott. Főleg zsánerszobrokat alkotott (Puszták furulyása). Küzdelmes életében csupán a debreceni Csokonai-emlékművet sikerült teljes egészében önerejéből befejezni. Leginkább lendületes mozgástanulmányai és paraszti tematikájú szobrai révén mégis maradandót alkotott, és munkásságában egyesíteni tudta a korabeli európai elvárásokat a sajátos magyar karakterű plasztikai formanyelv kimunkálásával.


Táncoló paraszt IX. Táncoló paraszt VI.