FERENCZY KÁROLY
(Bécs, 1862 – Budapest, 1917)


A 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alakja. Civil tanulmányainak elvégzése után Rómában, Münchenben és Nápolyban tanult. Hatott rá a francia akadémizmus, de mindenekelőtt Bastien Lepage „finom naturalizmusa”. Munkásságának színtere a fentieken kívül Nagybánya és Szentendre – mindkét helyen iskolateremtő mesterként tisztelték. Korai, áttetsző ragyogású képeit a szentendrei periódus realisztikusabb, pasztózusan festett darabjai váltották fel. Mindent átható természetszeretete, olykor elvont, álomszerű kompozíciói, lírai koloritja a nagybányai szemlélet alapgondolatát határozták meg. Művészetében egységbe forrott az impresszionizmus magyar hagyománya, a szecesszió és a finom realizmus.


A tékozló fiú hazatérése Lovasok az erdőben Pihenők a domboldalon Rózsák kék babával