PÁTZAY PÁL
(Kapuvár, 1896 – Budapest, 1979)


Indulása Nagybányához köthető, ahol életre szóló barátságot kötött Ferenczy Bénivel és Noémivel. A Ma köréhez kapcsolódva expresszionista kisplasztikákat készített. A 20-as évektől a német neoklasszicista formanyelv, majd római ösztöndíja után a novecento hatása alá került. A két világháború között számos jelentős köztéri megbízást kapott. Ekkor készült egyik legismertebb munkája, a székesfehérvári Huszár-emlékmű. 1945-ben a főiskola professzorává nevezték ki, ahol hosszú évtizedeken keresztül tevékenykedett. A monumentális megbízások ezután sem maradtak el, de háború előtti felfogásával gyökeresen szakítva, a szocialista realizmus áramlatával azonosult. Nagy szobrászi tudása némileg egyfajta akadémizmussal társult. Kétszeres Kossuth-díjas, Kiváló Művész.


Fésülködő nő