PAÁL LÁSZLÓ
(Zám, 1846 – Charenton, 1879)


A 19. századi magyar tájfestészet kiemelkedő alakja. A bécsi akadémián tanult, majd Hollandiában a 17. századi németalföldi mestereket tanulmányozta. Baráti szálakkal kötődött Munkácsy Mihályhoz, akinek ösztönzésére és meghívására Barbizonba költözött, ahol főleg Corot hatására a természetfestésben mélyült el. Legkedvesebb témája az erdő mélye, a napsütötte tisztás, erdőszéli házcsoportok. Halála után képeit Franciaországban elárverezték, csak 1902-ben jutottak el Magyarországra, amikor is óriási népszerűséget szereztek alkotójuknak. Miután a távolban élte le életének nagy részét, csak megkésve, és csak művein keresztül hathatott a 20. század elejének festőire.


Erdei út (Fontainebleau-i erdő) Erdő széle Erdő széle (Borús táj) Napsütés az erdőben