Ferenczy Béni

Aranykor

KÉSZÍTÉS IDEJE:1959. ANYAG, TECHNIKA: bronz
MÉRET: m: 47,5 cmLELTÁRI SZÁM:P.77.408.
TEMATIKA: akt, szimbolikus ábrázolás
E mű egy alkotásokban gazdag szobrászi életút záróakkordja. Az idős, nagybeteg Ferenczy Béni a fiatalság himnuszával búcsúzott az élettől. Lebénult jobb kezét már nem tudta mintázásra bírni, de a dolgos szellem a közlendőt bal kezével kiviteleztette. Az eredményt látván mindebből semmi sem érződik. Nem lett érzelgős a mű, hanem elragadóan kedves és őszinte.
A szobor láttán a gyermekek tavaszt köszöntő önfeledt futása, a frissítő szél szárnyalása képzik meg. Tiszta plaszticitása, lírikus humanizmusa is azt a megállapítást támasztja alá, hogy e mű szintetizálja fél évszázad tapasztalatát. A kubistáktól tanult szerkezetiség ott van a derékszögben kapcsolódó végtagok tiszta rendjében, amit azután térben bravúrosan elforgat és megismétli az íjként hajlított ág ritmusát a fiú testének tengelyében. A magasba lendített láb a siklást, a mozgást, az ellentmondást nem észlelő őszinteséget sugallja. A minden oldalról tökéletes élményt nyújtó mű a 20. század közepének egyik kiemelkedő szobrászi teljesítménye.

Magyar képzőművészet a két világháború között
Vissza...