Vajda Lajos

Fej

KÉSZÍTÉS IDEJE:1936 körül ANYAG, TECHNIKA: gouache, papír
MÉRET: 63x45 cmLELTÁRI SZÁM:P.77.373.
TEMATIKA: önarckép, szürreális kompozíció
Több mint hároméves párizsi tartózkodást követően telepedett le Vajda Szentendrén, ahol a francia szürrealizmus hatása a népművészet értékeinek felismerésével ötvöződött. Az érzéki világtól való elvonatkoztatás kezdettől jellemző volt rá, majd egyre dominánsabb lett. Figuratív művészetére nagy hatást gyakorolt a pravoszláv ikonok varázsa. Ikonsorozata után, 1938-tól alakult ki a maszk-periódus, melyben az emberi arc felismerhetetlenné válik a szavakkal nehezen leírható álarcok mögött.
A miskolci „Fej” önarcképeinek sorozatába tartozik. Közeli rokona az 1936-ban festett, angyalian derűs „Liliomos önarckép” (MNG) ellenpólusát adó „Önarckép koponyával” (1936, Szentendre, Vajda Lajos Múzeum) című rajzának. A szentendrei műnek mintegy variációja a jellegzetes fejformát ábrázoló, egyik szeme helyén üres szemgödörrel riogató sajátos portré. Kevés eszközzel, korrekció nélkül húzott vonalakkal – Kállai Ernő kifejezésével élve „lelki szálakkal” – adja a művész önmaga torzóját, mintha érezné a közelgő világégést, s annak lángolásában saját bukását.

Magyar képzőművészet a két világháború között
Vissza...