Réti István

Nagybányai táj

KÉSZÍTÉS IDEJE:1905 körül ANYAG, TECHNIKA: olaj, vászon
MÉRET: 46x46 cmLELTÁRI SZÁM:P.77.315.
TEMATIKA: tájkép
Réti munkásságában a tájfestészet nem játszott vezető szerepet. Fő műfaja az emberábrázolás volt. 1900 körül fordult érdeklődése a plein-air felé, ám az atmoszferikus hatásokat érzékeltető festésmodor legszámottevőbben figurális enteriőrjein érvényesül. A szabadban való tájfestés helyett az ablakon beáradó fény formákat lazító hatását vizsgálta hangulatiságot közvetítő kompozícióiban.
Korábbi kísérleteket követően 1905 körül több tájkép is született. Réti nem tudta magát kivonni a nagybányai iskola természetimádatának hatása alól, jóllehet épp tájképein érvényesül legkevésbé a reflexes festőiség. 1906-ra datált „Tájkép figurával” (MNG) című művének kifejezetten impresszionisztikus jellegét ezen időszak többi tájképkísérlete nem visszhangozza. Élénk színellentéteivel tűnik ki a szépen szerkesztett miskolci kép. A gazdagon tagolt hegyvidék égi és földi szférájának egyensúlyában pirosan villannak meg a természetbe belesimuló nagybányai háztetők. Képünk a csak publikációból ismert, 1906-os „Nagybányai táj házakkal” című művének kompozíciós megoldásával rokon.

Az új természetlátás művészei
Vissza...