Gross Béla

Július

KÉSZÍTÉS IDEJE:1900 körül ANYAG, TECHNIKA: szén, kréta, akvarell, papír
MÉRET: 36x51 cmLELTÁRI SZÁM:90.203.
TEMATIKA: tájkép
A miskolci születésű művész hosszú pályája során több városhoz kötődött, szinte mindig úton volt. Huzamosabb időt töltött Bécsben, ahol az 1873-as világkiállításon kilenc alkotással volt jelen. Kezdetben a német klasszicista hangvételű portrék szellemében dolgozott, de mint e műve is mutatja, jó érzékkel reagált a változó művészeti áramlatokra. A naturalista elvektől alig elszakadó szecesszió ismerete érződik a hazai tájképművészet e kissé mellőzött, de annál szebben ragyogó gyöngyszemén. A ligettel övezett tisztáson Szinyei Merse Pál pipacsos rétjére emlékeztetve magasra nyúlt fehér virágok alkotnak szinte összefüggő síkot, hogy majd képileg harmonikusan rímeljenek az égen átúszó apró fellegekkel.
Az 1990-ben megélénkülő műtárgypiac segített ráakadnunk e szép, júliust idéző erdei tisztásra.

A századelő útkeresései
Vissza...