Réti István

Szilvás

KÉSZÍTÉS IDEJE:1918. ANYAG, TECHNIKA: olaj, vászon
MÉRET: 45x55 cmLELTÁRI SZÁM:53.55.1.
TEMATIKA: tájkép
Az útkeresés bizonytalansága jellemzi Rétinek a tízes évek második felében készült műveit. Kimagasló festői bravúrral festette különböző irányokban tapogatózó képeit, melyek igazi területének, az emberábrázolás pszichológiai erejének gyengülésével párhuzamosan a tájfestészet műfajában születtek. Levegősen tágas „Árokpart” (Mgt.) című képével azonos évben született a hasonlóan kiegyensúlyozott, de egészen más képfelfogásról, alkotómódszerről tanúskodó „Szilvás”. A kép közepén ívelő dombhát elzárja a szem elől a horizont vonalát. Könnyeden festett lombkoronák kötik harmonikus egységgé a föld üde zöldjét az égboltozat ultramarinkékjével. Képünkkel rokon szellemű a hasonló kompozíciós megoldást mutató „Idill” (1918, MNG).
Rétinek nagy szerepe volt a miskolci művésztelep megalapításában. Gyakran megfordult a városban, és vendégtagja volt a Miskolci Művészek Társaságának is, amelynek 1928-as, első kiállításán két festményét mutatta be. Erről a tárlatról került megvásárlásra a „Szilvás”, amelyet azóta a Herman Ottó Múzeum őriz.

Az új természetlátás művészei
Vissza...